Az alapkocsonya receptjét sokak szerint Zilahy Ágnes adta meg a legpontosabban 1899-es Valódi magyar szakácskönyvében:

„Kocsonyának legjobb a disznó négy körme, a füle és az orra, valamint a farka is alkalmas e czélra, de azokat jobban lehet értékesíteni, ha disznófejsajtot vagy paprikást csinálunk belőle. A körmöket szépen megtisztítva, kétfelé kell vágni, azután a négy körömhöz vegyünk négy liter vizet.

A víz lehet hideg, de csak igen kevéssé sózzuk meg, mert a főzés közben elpárolgó vízből kevés lé marad meg és az sós lenne, ha előre nem gondolnók ezt meg. A vízbe tíz szem egész borsot és négy czikk fokhagymát is tegyünk, aztán állítsuk jó erős tűzre, ha forrni kezd a lé, szedjük le a habot és olyan helyre állítsuk a fazekat, a hol egyenlő, de folytonosan csendesen főjön a kocsonya. A körmöket egészen addig kell főzni, míg leapad a leve két liternyire, vagy még kevesebbre.

Ha a hús mégse lenne elég puha, egy-egy kevés forró vizet lehet belé önteni, de az sohasem olyan jó, mintha nem kell töltögetni. Mikor puha lett a hús és le akarjuk szűrni, kóstoljuk meg, elég sós-e. A húst rakjuk ki tányérokra, két fél körmöt téve egy tányérra, a levet csak azután szűrjük a húsra. Sűrű szitán kell a kocsonyalevet átszűrni, hogy a zsírja ne menjen keresztül a tányérba.
Ha sok levet szeret valaki a kocsonyán, tegyen bőrdarabokat is a vízbe, akkor több lé is jól megalszik.”